FARSANG!!!

Ma van az óvodában

a farsangi bál napja.

Édesanyám jelmezemet

két kezével varrta.



Mókázunk és táncolunk

az összes bút feledve,

bárcsak az év minden napja

ily vidáman telne!

Február 18-án volt a Farsang bál az oviban.A kis Drágám megkérdeztem mi szeretne lenni a farsangon.Persze két variációt adtam neki,még mielőtt kitalál nekem olyan jelmezt hogy esélyem sem legyen megcsinálni.
Fontosnak tartottam hogy most én készítsem el neki mert később mikor már dolgozom nem hiszem hogy lesz rá időm!:-(Meg egyébként is jól esett a lelkemnek hogy a két kezem munkáját hordja a kis Pöcsösöm!!)
Az egyik variáció doktorbácsi volt a másik pedig a munkás bácsi.Hát ő ahogy a képen is látni az utóbbit választotta.(Meg kell jegyeznem nem is bántam hogy nem köpenyt kellett varrnom lepedőből)
Fogtam apa munkás köpenyét és szabtam belőle a méretében egy munkás nadrágot,vettünk hozzá egy munka védelmi sityakot szerszám tartó övvel és már kész is volt a szerelő bácsi.Örült is neki bár a ruha próbáknál azért könyörögni kellett neki.Féltem is hogy megutálja a nadrágot még mielőtt eljönne a farsang napja.De hál istennek nem így történt.

Egyébként ez a nadrág az udvarra is készült játszani,meg apának segíteni kis házat építeni majd a tavasszal.Azt már nagyon várja, Laci már beígérte neki hogy együtt csinálják.

Eljött Farsang reggele és mi jelmezzel,sütivel,üdítővel el is indultunk az oviba.
Árminhoz oda hívtam Csiri nagynénit(Laci öregkörije)hogy vigyázzon rá és így csak Eriké tudtam lenni első farsang napján.
Szóval oda értünk és felöltözött a ruhájába.A folyosón olyan izgatott volt még a kis Drágám a jelmezében,de aztán ahogy átlépte a terem küszöbét mind akit kicseréltek.
Megállt a táncoló ovis társak között össze rakta a kis kezeit,és földbe gyökerezett lábakkal bámult kifele az ajtóban sorakozó szülőkre.
Nem tudom mi zajlott a kis agyában de a többi gyerek ott rohangált táncikált ő meg csak ott állt,állt,állt......és meg sem mozdult.(Mint annak idején az óvodai Karácsonyozáson)Nagyon meg volt szeppenve.
Az Óvónéni próbálta oldani egy kicsit azzal hogy megnézték a szerszámait a gyerekekkel meg kézen fogták táncolni de nem használt semmit.Én is mutattam neki az ajtóból hogy táncoljon egy kicsit de még elmosolyintani sem akarta magát.
Szerintem zavarta a többi szülő jelenléte.Aztán lassan fogyni kezdtek a szülők,és én is eljöttem.
Bíztam benne hogy mikor már a jól megszokott társaság volt feloldódott és akkor már ő is jól érezte magát.
Délután mikor mentem érte akkor azt mondta hogy jó volt.Megkérdeztem az Óvónéniét hogy mindig ilyen e azt mondta nem és hogy nem kell vele foglalkozni ő egy ilyen kis nyugodt gyerek,mellesleg aminek ő örül is.
Hát meg kell mondanom én nem örülök hogy pont az én gyerekem ilyen és szerintem ezt nem nyugodtságnak hívnám hanem feszengésnek mert én tudom hogy az alap természete nem ilyen.
Oké talán nem szeret szerepelni,emlékszem annak idején én sem szerettem sőt az apja sem!!!Ezt örökölte az biztos.
Rólam is mindenki azt hiszi máig micsoda nyugodt ember vagyok,közben meg dúl bennem a háború,szorongok minden kis sz..on, a lelki ismeret dologról meg inkább nem is írok...
Vissza térve Erikre,mintha félne ilyenkor.Ahogy néztem sajnáltam is,hogy nem fogja jól érezni magát,de aztán délután megnyugodtam azért hogy azt mondta hogy jó volt.
Sőt másnap reggel megkérdezte hogy -ma is szerelő bácsi leszek az oviba?-
Mondtam neki hogy nem ma Erik leszel az oviba.Igaz aztán se örömet se semmiféle érzelmet nem láttam rajta.
Néha azt hiszem túlzásokba is tudok esni hogy ne sérüljön a kis lelke.Talán ebből az egész dologból is nagy ügyet csinálok és tényleg csak ilyen.Mindegy azt hiszem ennek még utána nézek a netten.Nagyon ügyeskedik egyébként, nagyon sok mondókát tud már majd rakok fel egykét videót erről.A kézügyessége is sokat fejlődött mióta jár.
Így mindent össze vetve úgy gondolom jól érezte magát mert aztán vidáman jött haza és azóta is szeret az oviba.

Én meg őt szeretem nagyon de nagyon!! Az én kis "Tiszikémet".!